Shaun Mark Bean 1959. április 17-én született Sheffield-ben, egy acélgyáros, Brian Bean és egy titkárnő, Rita gyermekeként. Az ifjú Sean már kiskorában is igen makacs és indulatos volt, és egy alkalommal dühében úgy belerúgott egy üvegajtóba, hogy egy szilánk mélyen felsebezte a lábát. Az összevart sebről később azt híresztelte, hogy egy cápa okozta. Nagy bánatára a sérülése miatt egy ideig a kedvenc hobbijától, a focitól is távol kellett maradnia. Sokáig a Sheffield United-ben szeretett volna futballozni, de miután ráeszmélt arra, hogy mekkora erőfeszítéseket kell egy profi játékosnak megtennie, inkább letett a tervéről. Ám azóta is a csapat lelkes szurkolója, és 1990-ben, amikor 1990-ben a Sheffield United megnyerte az FA-kupát, Sean a bal vállára tetováltatta a 100% Blade feliratot - a csapatot The Blades néven emlegetik a szurkolói.

Az önfejű kisfiúból még problémásabb kamasz lett, aki túl gyakran keveredett csetepatékba. Ezért 15 éves korában édesapja azt javasolta neki, hogy próbálkozzon meg az ökölvívással. Sean két évig járt edzeni és meccsekre, ám végül megunta a dolgot. Az iskolában sem állt túl jól a szénája, csakis angolból és a művészeti tárgyakból tudott átevickélni a vizsgákon, és végül 17 éves korában kimaradt az középiskolából. Tengett-lengett a világban, alkalmi munkákat vállalt, majd úgy döntött, beáll apja üzemébe hegeszteni. De ezt is meg kellett tanulni, ezért szülei beíratták a Rotherham College of Arts and Technologyba, ahol egyik nap betévedt egy drámaórára. Ekkor rájött, hogy a színészet érdekli igazán, és átiratkozott a Granville College-ba, ahonnan azonban már az első nap elmenekült, mivel megrémítette a hely légköre. Megpróbálkozott a festészettel is, néhány képét el is tudta adni, de tudta, hogy nem elég tehetséges. Abban biztos volt, hogy a művészet az élete része kell, hogy legyen, ezért 1979-ben visszatért a Rothernam College drámatagozatára. A családja és a tanárai is meglepődtek, hogy milyen gyorsan fejlődik, és a vizsgaelőadásain is remekelt. Megpályázott egy ösztöndíjat a Royal Academy of Dramatic Artra, megnyerte, és 1981 tavaszán megkezdte a színi tanulmányait. Ez idő tájt megnősült, feleségül vette iskolai szerelmét, Debra Jamest. A RADA-n minden tekintetben alapos képzésben részesült, kiváló darabokban játszott. Vizsgaelőadásán Pozzo volt a Godotra várva című darabban, alakítását ezüst medállal díjazták.

1983-ban, a glasgow-i színházban szerepelt először közönség előtt: Tybaltot játszotta a Rómeó és Júliában, ekkor még Shaun Bean néven lépett fel. Ezután több kisebb tévés szerepet is kapott, a Winter Flight című drámában pedig már az övé volt a főszerep. A színpadot sem hanyagolta el, és ez igen bölcs döntés volt, mert felfigyeltek rá a szakemberek, és meghívták a Royal Shakespeare Company 1986-87-os évadjára. Közben szerepet kapott a Caravaggio című filmben, a festő egyik modelljét játszotta. Szakmailag minden rendben volt, de a házassága nem működött, így elvált, de nem maradt sokáig egyedül, ugyanis nemsokára feleségül vette Melanie Hill színésznőt, aki évfolyamtársa volt a RADA-n. Hamarosan két lányuk született, Lorna és Molly. Első komolyabb filmszerepét 1988-ban kapta Mike Figgis Viharos hétfőjében, és olyanokkal játszott együtt, mint Sting, Tommy Lee Jones és Melanie Griffith. Szaporodtak az ajánlatok: olyan filmek jöttek, mint A rét, az Elfújta a szél tévés folytatásá, a Férfias játékok Harrison Forddal. A film utolsó jelenetében a két főszereplő verekedési jelenetében Fordnak egy csónaktartó horoggal sikerült úgy eltalálnia Seant, hogy nyolc öltéssel varrták össze a bal szemöldökét. Szerencsére ennyivel megúszta.

1993-ban következett a Lady Chatterley tévés változata, Ken Russell rendezésében, partnere Joely Richardson volt. A filmben nem kevés meztelen jelenetük van, ezek közül a pucéran az esőben futkározós jelenethez fűződik egy érdekes emlék: a rendező a két színészt, hogy a helyszínt három méter magas fallal vették körül, így egy kíváncsiskodó sem láthatja őket. Így nyugodtan bolondoztak pucéran, ám egyszer csak rémülten vették észre, hogy egy emeletes busz halad el a színhely mellett, és az utasok érdeklődve szemlélik a jelenetet. :-D A legnépszerűbb szerepeinek egyikét a szerencsének köszönhette. Bernard Cornwell bestsellersorozatából, a Sharpe-ból tévésorozatot terveztek, de a kiszemelt címszereplő kiszállt, így Beannel helyettesítették. 1993 óta több, mint tíz részt forgattak le (a legutóbbi 2006-ban készült el), és a szerep Angliában hihetetlen népszerűséget szerzett a színésznek. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy csatlakozhatott az új James Bond-film, az Aranyszem szereplőgárdájához, Pierce Brosnan 007-ese mellett ő volt a 006-os, Alec Trevalyan, a rosszfiú. Következő szerepében megint uniformisba bújt, az Anna Kareninában Sophie Marceau partnereként Vronszkij grófot alakította, majd a Roninban Robert De Niro mellett játszott. A második házassága is befuccsolt, a túlzott partizása nem tett jót a kapcsolatuknak. Elváltak, de Sean hamarosan ismét megnősült: Abigail Cruttendent vette el, aki a tévésorozatban Sharpe feleségét játszotta. Megszületett a lányuk, Evie Natasha, de 2000-re ennek a kapcsolatnak is vége szakadt. Azóta? Barátnőzik.

Sean karrierjének jellegzetessége, hogy az amerikai produkciókban előszeretettel alkalmazzák őt a rosszfiú szerepében. És ritka, hogy a film végére életben maradjon. Meglehetősen sok közepes filmben vállalta el a sablongonosz szerepét, igaz, legtöbbször neves színészekkel játszhatott együtt (mint a Ne szólj szájban, amelyben Michael Douglas volt a partnere). A lefelé ívelő szerepválasztások sorát megtörte egy hamarosan kultfilmmé érő szuperprodukció: A Gyűrűk Urában ő alakította Boromirt (aki ugyebár megint nem egy egyértelműen jó személyiség, és el is halálozik vala – sebaj, Sean, megszoktuk -, de akkor is egy nagyszerű szerep, és még nagyobb lehetőség). A hosszú új-zélandi forgatás során Sean összebarátkozott a többi színésztársával. Vicces forgatási történetek: lásd A Gyűrű Szövetsége DVD extráit. ;-)

A gyűrűk ura után a Széttéphetetlen kötelék következett, majd az Equilibriumban (erősen lehúzott és sikertelen, ámde mára kultstátuszú utópia Christian Bale-lel) és a The Big Empty című thrillerben játszott. Ezeket követte az újabb gigaprodukció, a sztárparádét felvonultató Trója, amelyben Odüsszeuszt alakította. A jelmezes szerepet újabb követte, ezúttal a VIII. Henrik tévéváltozatában Sean Robert Aske-t alakította. Megint sokat lovagolt és harcolt, az általa alakított lázadót kivégezték - Bean olyan életszerűen függött karjánál fogva a kötélen, hogy már a rendező is megsokallta, de a színész ragaszkodott a hitelességhez (uhh, de brutál jelenet volt…).

Jon Turteltaub, A nemzet aranya rendezője méltó ellenfelet keresett hősének, a Nicolas Cage alakította Benjamin Franklin Gatesnek, aki a templomos Lovagok legendás kincsét keresi. A választása Sean Beanre esett, aki először morgolódott amiatt, hogy megint rosszfiút kell játszania, de végül vállalta a szerepet, mert tetszett neki, hogy ennyire dörzsölt ember bőrébe bújhat (és a fizetés sem lehetett rossz). Sean most már tényleg úgy vélte, hogy elege van a negatív figurákból, kamaszodó lányai is szóvá tették, hogy most már igazán törekedhetne egy rokonszenves fickó eljátszására. De úgy látszik, Bean túl jó rosszfiúnak: A Szigetben kit játszott Ewan McGregor és Scarlett Johansson oldalán? Na, kit? Talált. A főgonoszt.